Nemzeti Összetartozás Napja 2020 – Trianon 100

Kedves Kollégák! Kedves Barátaink!

 

Ma, 2020. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján emlékezünk meg a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójáról.

A békediktátum okozta sebek egy évszázad alatt sem forrtak be, és gyógyultak össze. De a súlyos büntetést kapott nemzetünk a huszadik századi történelem viharai ellenére is él, mert élni akar. Él, reménykedik, dolgozik, virágzik, fejlődik. Nem lehet egy tollvonással megszüntetni a belénk ívódott egységet, nem lehet hangzatos propagandával elhazudni és meghazudtolni a magyar kultúrát, nem lehet belőlünk kiirtani az élni akarást. Mi, a Kárpát-medencében élő magyarok egy nemzeti egységet alkotunk.

A mai nap meg kell emlékeznünk a békediktátum aláírásának centenáriumáról, de szilárdan felvetett fejjel, mosolyogva, és előre kell tekintenünk a jövőbe, hiszen a magyarság jövőjének alakítása a mi feladatunk. Nemcsak pedagógusként, hanem emberként is. Büszkének lenni a sikereinkre, hibáinkból tanulni, gyermekeinket, unokáinkat, tanítványainkat igaz emberré és nemzetére büszke magyarrá nevelni. Ez a mi feladatunk.

Egyesületünk tagjai ennek elkötelezett hívei. Hálásak vagyunk Nektek, hogy áldozatos munkátokkal szolgáljátok a magyar nemzet érdekét, a magyarság jövőjét. A továbbiakban is azon leszünk, hogy támogassunk Benneteket, hogy beszéljünk egymással egymásért, a magyar kultúra fenntartásáért, fejlődéséért, mert együtt erősebbek vagyunk, mint egyenként. Egy egységet alkotunk szerte a Kárpát-medencében.

Legyen ez a mai nap a múltbéli események mementója, de egyben legyen az egységünket, erőnket hirdető ünnep is.

Szeretettel köszöntelek Benneteket:

Takaró Mihály

KMTKE elnöke

Juhász Gyula: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.